4 és 5 éves fiaim kint játszottak. Az apukájuk készített nekik nyílat és nyílvesszőt hozzá. Egy ideig célpontra lövöldöztek, majd megunva, hogy állandóan a vesszőért kell szaladgálni, egyikük kitalálta, hogy ha felfelé lőnek, akkor az visszaesik. Lő a kisebbik, s mikor leesik a nyílvessző, felkiált:
- Láttátok ezt, olyan magasra ment, hogy a felhőt súrolta!
A nagyobbik is lőtt, s nehogy lemaradjon az öccsétől, az meg azt mondja:
- Az semmi! Az enyém olyan magasra ment, hogyha az Isten vissza nem küldi, vissza sem jött volna!(Orsós Istvánné)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése