szeplők

Egyik óvodai gyakorlatom alatt nyár lévén rövidujjú pólóban voltam, reggel az asztali játékoknál ülve karom az asztalon volt, egy a társasjáték fölött unatkozó kislány megkérdezte a karomon a szeplőkre mutatva, hogy mi ez, mondtam is neki, hogy szeplők. Látva nem különösebb megvilágosodását tovább magyaráztam, hogy látod, ilyenek vannak az arcomon is, és jó pár gyereknek is az arcán, általában a világosabb hajúaknál, vörös, szőke, világosbarna hajú embereknél, és a szeplők ám nagyon különlegesek, mert amikor süt a napocska, előbújnak, amikor viszont nem süt, elbújnak. No persze vannak olyan szeplők is, "akik" mindig ott vannak és soha nem bújnak el. Másnap még kb. be sem léptem a csoportszobába, úgy rohant felém a kislány, elkapta a karom, a szeme elé emelte és hangosan megkérdezte: "Na, ma milyen idő lesz? Ma is sütni fog a nap?" :D (mondtam is neki, hogy nem, ez nem így működik, nem időjárásjelentő béka vagyok :D, ez fordítva működik... :D)

Feszték

Nagymamája csodálja majdnem hároméves unokája első képét: jaj, de szépet festettél, mi van rajta? - Feszték! (?)

Hároméves kisfiam egyik este kicsit elevenebb volt a szokásosnál. Apja finoman rászólt, hogy most már elég lesz. Kisfiam dühösen ránézett, majd kifakadt:
" - Nem azért jöttem ki anya hasából, hogy ti itt kiabáljatok velem! "
(Bánhegyi Mónika)

Isten nyila :)

4 és 5 éves fiaim kint játszottak. Az apukájuk készített nekik nyílat és nyílvesszőt hozzá. Egy ideig célpontra lövöldöztek, majd megunva, hogy állandóan a vesszőért kell szaladgálni, egyikük kitalálta, hogy ha felfelé lőnek, akkor az visszaesik. Lő a kisebbik, s mikor leesik a nyílvessző, felkiált:
- Láttátok ezt, olyan magasra ment, hogy a felhőt súrolta!
A nagyobbik is lőtt, s nehogy lemaradjon az öccsétől, az meg azt mondja:
- Az semmi! Az enyém olyan magasra ment, hogyha az Isten vissza nem küldi, vissza sem jött volna!(Orsós Istvánné)

fogkrém

Eleinte "fokkém" volt, némi gyakorlás után "frogkém" lett (Atomkezelt fehéregér avagy a kavicsok okosak)

bébi szinter

... mert az logikusabb, mint a bébi szitter...? (Andrea 7)

kokodrill

... mert azt könnyebb kimondani, mint a krokodilt... (Andrea 7)

pocitartó

Kislány nézi, ahogy anya öltözködik, épp a melltartóját veszi. Mivel annyira koncentrált, anya rámutat és mondja: melltartó. Kicsi megismélti, anya dicséri, "nagyon ügyes vagy". Kis gondolkodás, majd megkérdezte "Apa?" - "Apának nem kell melltartó". Törpi újabb kis gondolkodás után: "Apa - pocitartó!" (Kinek mi nagyobb, ugye...) (Bertók Éva)

Lábcsukló

Ivett szerint a lábcsukló sokkal jobban kifejezi a bokát, mint ez az értelmetlen szó (és szerintem is...) (P. Judit)

vénszarvas

A tesóm szerint (kiskorában) a télapó szánját a vénszarvasok húzzák... (saját)

homöldök

Ivett szerint homöldök sokkal jobban kifejezi a homlokot, mivel a szemöldökre jobban passzol (P. Judit)

Királyrágó

Ovisokkal vonatnézőbe a Déli pályaudvar felé villamosoztunk. Vidáman újságoltam, hogy milyen mókás, hogy mikor először jártam erre, a Nagyenyed utcát Nyenyenye utcának hallottam bemondás alapján, és az mennyivel viccesebb és mennyivel jobban hangzik, mint a Nagyenyed utca, de azért persze csodálkoztam, hogy ilyen mókás minisztériumi bácsik-nénik lennének, és gyorsan megnéztem a táblán, és kiderült, hogy hát az azért mégsem olyan mókás... De azért vmelyik törpe csak megmentette a vigyorszintet: "mi meg a Királyrágó téren lakunk." (Királyhágó) (saját, bár már nem tudom, melyik manó volt, de kék csoportos, az tuti :)

Nemez

- Anya, mi ez?
- Nemezlabda.
- De, ez labda!
(Újlány)

Bugyi

5 éves Kincső nézi, ahogy anya reggel öltözködik. Reakciója anya tangabugyija láttán: "Na, anya, ezt kinőtted!" (Nagy Beatrix)

A néni orra...

3-4-5 éves nagylány, sok-sok kínos utcai gyerekszáj-alázás elkerüléseként "cseles" anyuka, hát csak meg lehet mindent beszélni azzal az okos gyerekkel: indulás előtt meg is beszélték, hogy bármit látnak az utcán, jól megjegyezik, és majd otthon megbeszélik - nem az utcán, ott nem beszélünk róla. Villamos, anya+gyerek helyet foglal, gyerek az anya ölében, és akkor... dobpergés: pár megálló után velük szemben leül egy feltűnően nagy orrú néni. Anya már bőszen retteg, hogy ajjaj, mi lesz ebből, mi menti meg az ő nagyszájú kislányától - de az okos nagylány anya felé fordulva, de azért teli torokból, hogy az egész villamos hallja ezt mondta: "anya, a néni orrát majd megbeszéljük otthon?" (Az egyik kedvencem, tisztázatlan forrásból, mire jó a két szülő: két véleményre, szóval egyik szerint én voltam, másik szerint ismerős család gyereke, sőt, azóta már nem egy nyilvános helyen, híres ember saját sztorijaként is hallottam, úgyhogy szerintem már kideríthetetlen az eredete, de igazából mindegy is)

Hülye krumplik

Családi ebéd, öcsém úgy 4 és 6 év között lehetett. Hasábburgonya volt, ő már tanult küzdeni az evőeszközökkel, de nem nagyon ment neki, a krumpli meg kicsit keményre sikeredett... Egyik próbálkozásnál a villa a tányéron koppant, a darab krumpli meg a földre repült. Ijedten nézett anyura, hogy most mi lesz, ő meg nyugtatta: "semmi baj, vedd fel szépen, és dobd ki!" Tesóm meg is tette, majd visszaülve - új erőre kapva, új reménnyel - ismét nekiesett villával a sült krumplinak - az eredmény ugyanaz. Már nem is kérdezett, magától leugrott érte, és mérgesen a szemeteshez trappolva tiszta erőből belehajította a szemetesbe ezen szavak kíséretével: "Nesztek, hülye krumplik, most már beszélgethettek!" (saját otthoni)

Első bejegyzés, vagyis a nyitás

Ez a blog azért jött létre, mert egészen kicsi korom óta nagyon tetszik, de főleg óvónői tanulmányaim azon szakaszától, amikor tanultuk, hogy a kisgyermek számára az anyanyelv elsajátítása közben nincs értelmetlen szó, mindennek értelmet ad vagy mindent köt egy már megismert szóhoz, amiből ugye az esetek többségében igencsak vicces dolgok sülhetnek ki. Ez még persze nem lenne elég ok így magában egy új blog nyitására, főleg hogy a neten szörfözve rengeteg ilyen "gyerekszáj"-beszólásos gyűjteményt találhatunk, viszont a "vicces" egy igencsak képlékeny és szubjektív kategória. Azért is határoztam el, hogy egy saját gyűjteményt szeretnék, mert többször is belefutottam olyan gyűjteménybe, ahol a nagyon-nagyon nevetetettő feljegyzések között volt egy-két olyan is, ami még csak mosolyra sem húzta a számat, sőt, emiatt külön negatív élmény volt, bár lehet, hogy teljesen objektív, szűz környezetben azon is nevettem volna, viszont a kevésbé viccesek egész lelohasztóak tudnak lenni a sok nagyon jó között. Ezért találtam ki, hogy egy olyan gyűjteményt szeretnék létrehozni, amelyben abszolút szubjektív alapon, a saját "mókaszintem" :) cenzúrájával kerülhetnének csak be a legeslegjobbak, téma és kor szerint kereshetően, lehetőség szerint forrásmegjelöléssel és csak a - szerintem - legeslegjobbak, hogy szomorkásabb napjainkra mindig legyen egy tuti "gyógymód". :) A hozzászólások között szeretném megnyitni a "pályázatot", amibe bárki beírhatja a saját történetét vagy mástól hallott beszólásokat, ezért mégsem lesz teljesen kizáró ez a "cenzúra", mert a hozzászólások közül csak a nem odaillőket törlöm, ami pedig nekem is tetszik, azt kirakom a főoldalra is - remélem, ebből nem lesz sértődés, ezért is szögezném le itt még egyszer: ez egy szubjektív megítélésű, a saját izlésemnek megfelelő válogatás, a saját blogom, az kerül ki a főoldalra, ami nekem is nagyon tetszik. Remélem, mindenkinek tudok egy-két mosolygós percet biztosítani, avagy have fun! :)