Kislány nézi, ahogy anya öltözködik, épp a melltartóját veszi. Mivel annyira koncentrált, anya rámutat és mondja: melltartó. Kicsi megismélti, anya dicséri, "nagyon ügyes vagy". Kis gondolkodás, majd megkérdezte "Apa?" - "Apának nem kell melltartó". Törpi újabb kis gondolkodás után: "Apa - pocitartó!" (Kinek mi nagyobb, ugye...) (Bertók Éva)
Királyrágó
Ovisokkal vonatnézőbe a Déli pályaudvar felé villamosoztunk. Vidáman újságoltam, hogy milyen mókás, hogy mikor először jártam erre, a Nagyenyed utcát Nyenyenye utcának hallottam bemondás alapján, és az mennyivel viccesebb és mennyivel jobban hangzik, mint a Nagyenyed utca, de azért persze csodálkoztam, hogy ilyen mókás minisztériumi bácsik-nénik lennének, és gyorsan megnéztem a táblán, és kiderült, hogy hát az azért mégsem olyan mókás... De azért vmelyik törpe csak megmentette a vigyorszintet: "mi meg a Királyrágó téren lakunk." (Királyhágó) (saját, bár már nem tudom, melyik manó volt, de kék csoportos, az tuti :)
Bugyi
5 éves Kincső nézi, ahogy anya reggel öltözködik. Reakciója anya tangabugyija láttán: "Na, anya, ezt kinőtted!" (Nagy Beatrix)
A néni orra...
3-4-5 éves nagylány, sok-sok kínos utcai gyerekszáj-alázás elkerüléseként "cseles" anyuka, hát csak meg lehet mindent beszélni azzal az okos gyerekkel: indulás előtt meg is beszélték, hogy bármit látnak az utcán, jól megjegyezik, és majd otthon megbeszélik - nem az utcán, ott nem beszélünk róla. Villamos, anya+gyerek helyet foglal, gyerek az anya ölében, és akkor... dobpergés: pár megálló után velük szemben leül egy feltűnően nagy orrú néni. Anya már bőszen retteg, hogy ajjaj, mi lesz ebből, mi menti meg az ő nagyszájú kislányától - de az okos nagylány anya felé fordulva, de azért teli torokból, hogy az egész villamos hallja ezt mondta: "anya, a néni orrát majd megbeszéljük otthon?" (Az egyik kedvencem, tisztázatlan forrásból, mire jó a két szülő: két véleményre, szóval egyik szerint én voltam, másik szerint ismerős család gyereke, sőt, azóta már nem egy nyilvános helyen, híres ember saját sztorijaként is hallottam, úgyhogy szerintem már kideríthetetlen az eredete, de igazából mindegy is)
Hülye krumplik
Családi ebéd, öcsém úgy 4 és 6 év között lehetett. Hasábburgonya volt, ő már tanult küzdeni az evőeszközökkel, de nem nagyon ment neki, a krumpli meg kicsit keményre sikeredett... Egyik próbálkozásnál a villa a tányéron koppant, a darab krumpli meg a földre repült. Ijedten nézett anyura, hogy most mi lesz, ő meg nyugtatta: "semmi baj, vedd fel szépen, és dobd ki!" Tesóm meg is tette, majd visszaülve - új erőre kapva, új reménnyel - ismét nekiesett villával a sült krumplinak - az eredmény ugyanaz. Már nem is kérdezett, magától leugrott érte, és mérgesen a szemeteshez trappolva tiszta erőből belehajította a szemetesbe ezen szavak kíséretével: "Nesztek, hülye krumplik, most már beszélgethettek!" (saját otthoni)
Első bejegyzés, vagyis a nyitás
Ez a blog azért jött létre, mert egészen kicsi korom óta nagyon tetszik, de főleg óvónői tanulmányaim azon szakaszától, amikor tanultuk, hogy a kisgyermek számára az anyanyelv elsajátítása közben nincs értelmetlen szó, mindennek értelmet ad vagy mindent köt egy már megismert szóhoz, amiből ugye az esetek többségében igencsak vicces dolgok sülhetnek ki. Ez még persze nem lenne elég ok így magában egy új blog nyitására, főleg hogy a neten szörfözve rengeteg ilyen "gyerekszáj"-beszólásos gyűjteményt találhatunk, viszont a "vicces" egy igencsak képlékeny és szubjektív kategória. Azért is határoztam el, hogy egy saját gyűjteményt szeretnék, mert többször is belefutottam olyan gyűjteménybe, ahol a nagyon-nagyon nevetetettő feljegyzések között volt egy-két olyan is, ami még csak mosolyra sem húzta a számat, sőt, emiatt külön negatív élmény volt, bár lehet, hogy teljesen objektív, szűz környezetben azon is nevettem volna, viszont a kevésbé viccesek egész lelohasztóak tudnak lenni a sok nagyon jó között. Ezért találtam ki, hogy egy olyan gyűjteményt szeretnék létrehozni, amelyben abszolút szubjektív alapon, a saját "mókaszintem" :) cenzúrájával kerülhetnének csak be a legeslegjobbak, téma és kor szerint kereshetően, lehetőség szerint forrásmegjelöléssel és csak a - szerintem - legeslegjobbak, hogy szomorkásabb napjainkra mindig legyen egy tuti "gyógymód". :) A hozzászólások között szeretném megnyitni a "pályázatot", amibe bárki beírhatja a saját történetét vagy mástól hallott beszólásokat, ezért mégsem lesz teljesen kizáró ez a "cenzúra", mert a hozzászólások közül csak a nem odaillőket törlöm, ami pedig nekem is tetszik, azt kirakom a főoldalra is - remélem, ebből nem lesz sértődés, ezért is szögezném le itt még egyszer: ez egy szubjektív megítélésű, a saját izlésemnek megfelelő válogatás, a saját blogom, az kerül ki a főoldalra, ami nekem is nagyon tetszik. Remélem, mindenkinek tudok egy-két mosolygós percet biztosítani, avagy have fun! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)